Eljött az új teherautó vásárlásának ideje. A rutinos vásárlónak ez nem nagy ügy, pontosan tudja, hogy olyat szeretne, mint az előző volt, vagy pontosan min szeretne változtatni. Ők a szerencsés kisebbség. Mindenki más azzal szembesül, hogy a dolog nem egészen úgy működik, mint a közértben, hogy csak le kell venni a polcról a megfelelőt (vagy az akciósat), és nem is egészen olyan élmény, mint egy új személyautó vásárlása. A következőkben az útvesztő egyik első elágazását vesszük szemügyre: dobozos legyen, vagy “sima”?
A dobozos autó legnagyobb előnye, hogy nagy. Nagyon nagy, a lehető legnagyobb. Technológiailag semmi akadálya, hogy az égig érjen. A gyakorlatban három tényező korlátozza a méretet: az ár, a praktikum és a szabályok. A felesleges térfogat felesleges gyártási és fenntartási költséggel jár, a szabálytalan autó pedig legfeljebb telephelyen belüli szállításra lehet alkalmas. Az hasonló névleges méretekkel (szélesség, hosszúság, magasság) rendelkező autók közül is a dobozos a nagyobb térfogatú, hiszen a szépen megtervezett gyári autó amorf: a teteje szűkül, az oldalai görbék, az alján kerékjárat van, stb. A dobozos felépítmény ezzel szemben egy kocka (téglalap alapú hasáb…), tehát faltól falig rakodható minden irányban.
A hasznos terhelhetőség terén is a felépítmény a győztes. A hőszigetelt doboz a megerősítéseket leszámítva műanyagból van. A szigetelés habosított műanyag (majdnem ugyanaz, mint amivel a házakat szigetelik), a burkolat pedig üvegszál és műgyanta keveréke (ami a szénszál kistestvére a motorsportban). A szárazárus alumíniumdoboz anyaga valamivel nehezebb, de még így is akár több száz kilóval könnyebb lehet azonos hasznos térfogatú, gyártósori kollégáinál. Mindebből az következik, hogy a dobozos autó a nagy térfogatú, alacsony tömegű áruk szállítására ideális választás.
A kis térfogatú, kis mennyiségű, alacsony tömegű áruk esetében az előny a furgoné, vagy akár a még kisebb autóké. Kicsi dobozt nem gyártanak. Lehet, de semmi értelme. Általában elmondható, hogy az alváz-felépítmény kombináció drágább, mint a gyártósorról készen leguruló teherautó, sőt, az utólagos hőszigetelés is olcsóbb, mint a hőszigetelt panelekből épült doboz. Ha nincs szükség a súly- és méretkorlát feszegetésére, a furgon az ideális választás. Ha a pénztárca szűk keresztmetszet, akkor is jobb lehet furgonban gondolkodni.
A következő szempont, a testreszabhatóság terén a különbségek már kevésbé szembetűnőek. A legtöbb áru szállítására mindkét típus egyformán alkalmas, a szükséges átalakítások mindkettőn elvégezhetők, a szükséges kiegészítőkkel mindkettő ellátható. A doboz akár centiméter-pontosan méretezhető (valójában csak nagyon elvetemültek számára, a legtöbb gyártó költséghatékonyság miatt 10-20 centis lépésekben felskálázott mérettáblázattal dolgozik), egy adott típusú furgonból viszont általában nincs több 6-7 méretnél. Általános igazság, hogy egy autóba sem fér nagyobb dolog, mint amekkora az autó, viszont amíg egy a rendeléskor elszámolt furgont szétvágni és megtoldani elég szürreális lenne, a megrendelt alváz hagy némi mozgásteret a legyártandó doboz számára. Másik méretű furgon birtoklása csupán másik méretű furgon vásárlásával érhető el. A furgont visszacsinálni is nehezebb: a hőszigetelés és a hűtő nyomait eltüntetni nem teljesen lehetetlen, de nagyon közel áll hozzá.
Mindkét típusnak megvannak a maga sajátosságai, amik a különleges igények kielégítésére az egyiket alkalmasabbá teszi a másiknál. Sietni például a furgonnal lehet jobban: mindkettő ugyanolyan sebességgel haladhat szabály szerint, viszont könnyen belátható, hogy egy minden oldalán lapos jármű aerodinamikai tulajdonságai lényegesen gyengébbek, mint a szakemberek által tervzett, legalábbis valamivel áramvonalasabb karosszéria. Ez nem csak a végsebességen, a fogyasztáson is meglátszik. Lehet rátenni spoilert (nem a hátuljára, hanem egy “púpot” a fülke fölé), az valamennyit segít, de csodát nem kell tőle várni.
Alvázból kétféle létezik: A sima (“Az” alvázas) és a padlólemezes. A sima alvázas változat a teherautó 1.0, forgalomképes szerkezet, ahogy lejön a gyártósorról. Erre a változatra könnyebb felépíteni a dobozt, az elkészült felépítmény is könnyebben emészthető: egy doboz egy autón, se több, se kevesebb. A padlólemezes változat ezzel szemben inkább olyan, mint azok a gyerekmagazinokkal számonként összegyűjthető autómakettek: a gyárból kijövő “első szám” tartalmazza a fülkét, a motort, meg a kerekeket, de igazán nem jó még semmire. A doboz az ilyen alvázakon nem “csak” doboz, hanem fontos szerkezeti elem is, a hagyományos alváz merevítő szerepét pótolja. Az ilyen jármű amolyan öszvér, a furgon és a “sima” doboz közötti megoldás.
A padlólemezes autó jellegzetessége a kerékjárat. A padlószint ennél a változatnál alacsonyabbra tervezhető a gyári alváznál, besüllyeszthető a kerekek közé. Ez előny lehet, ha például ki-be kell lépkedni a raktérbe, kézi erővel kell rakodni, esetleg valami nagyon magasat szállítani, cserébe viszont a kerekek belógnak a raktérbe, két oldalon kialakításra kerül nekik két “pad”, a kerékjáratok. Ha kopptól-koppig kell pakolni nagyobb térfogatú árut – például raklapokat -, ez igen zavaró tud lenni. Másik nagy előny az össztömeg: a dobozt strukturális elemként hasznosító felépítmény lényegesen könnyebb (lehet) a dobozt rakományként magán cipelő, önállóan közúti közlekedésre alkalmas szerkezetű járműnél.
A gyári alvázas változat robosztus, mindenálló valami. Normális használat mellett nincs érdemi különbség a két felépítménytípus közt, viszont ha kifulladásig kell hajszolni az igáslovat, maximálisan megterhelve, hegyen-völgyön, végsebességen ütni-vágni, érdemes az alvázast választani. Kevesebb rajta a letörhető alkatrész, jobban bírja, ha beborul az árokba, nekimennek targoncával (például nincs kerékjárat, amibe bele lehetne állítani a villát), stb.
A dobozos autó és a furgon összehasonlítását az idők végezetéig lehet ragozni, mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai, egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál, nem svájci bicska, hogy minden helyzetre egyformán jó legyen. A választást a szállítandó áru és a szállítás jellegzetességei – vagyis a tervezett használat – határozzák meg. Ezt a felhasználónál jobban senki nem tudja meghatározni, viszont az igényeknek legmegfelelőbb konstrukció megtervezéséhez nem szégyen segítséget kérni. Egyedül kibogarászni az opciókat, összerakosgatni a legjobb megoldást nem lehetetlen, de megkérdezni valakit, aki látott már ilyet, ebben az esetben is lényegesen könnyebbé és fejfájásmentesebbé teheti a folyamatot. Egy próbát megér, nem?
